Dolgozzon az új év lehetőségein
Dátuma[ szerkesztés ] A különböző kultúrák legtöbbje csillagászati vagy természeti jelenségekhez kötötte az év kezdetét, és évvégi és újévi ünnepségeket már az ókori mezopotámiaiak és egyiptomiak is tartottak. Volt amelyik civilizációban a tavaszi napéjegyenlőség számított fordulópontnak, ilyen volt például a hettiták purulli ünnepe.
A legtöbb európai országban március e honosodott meg újév napjaként annak vallásos jelentősége miatt Gyümölcsoltó Boldogasszonybár nem rendeztek évköszöntő ünnepségeket, mert az ilyeneket pogány dolognak tekintették. Gergely pápa naptárreformjával január 1.
Ince pápa tett véglegessé. Megjegyzendő, hogy egyes országok már korábban, vagy csak később tértek át erre a dátumra; a dél-európai nemzetek már ben is január 1-ét tekintették az év kezdetének, de Angliában ig március e volt az újév napja, Görögország pedig csak ban, a Gergely-naptár bevezetésekor tért át január 1-ére.
A városok fő terein tömegrendezvényeket szerveznek, az új év beköszönte előtti másodperceket gyakran visszaszámlálás kíséri, ezt követik a pezsgős köszöntések, jókívánságok. Újévkor az egész év sikerét igyekeztek biztosítani különféle kellemes dolgok végzésével, mivel azt gondolták, hogy ami újév napján történik az emberrel vagy amit cselekszik, az egész évben ismétlődni fog — ezért még a betegek is felkeltek az ágyból, továbbá ezen a napon tilos volt bármit is kölcsönvenni vagy kölcsönadni, és tartózkodtak a munkától mosás, takarítás és a veszekedéstől.
Jelképek[ szerkesztés ] Az újévnek számos szerencsehozó jelképe van, ezek közé tartozik a már említett lencsén túl a négylevelű lóherea lópatkó és a malac. Néhol a kéményseprő is megjelenik.