Kereskedelmi pozíciókat hordoznak, Mi a shortolás jelentése - A shortolás lényege

Kingsley Davis — Wilbert E. Moore: A rétegződés néhány elve[ ] Egy korábbi értekezésünkben a társadalmi egyenlőtlenség jelenségének a kezeléséhez mutattunk be néhány koncepciót. A következőkben megkíséreljük megmagyarázni, nagyjából miért egyforma a főbb pozíciótípusok közötti presztízsmegoszlás minden társadalomban.

Mivel azonban az egyes társadalmak között nagy különbségek fordulnak elő a rétegződés fokát és fajtáját tekintve, figyelmet fordítunk a társadalmi egyenlőtlenség fajtáira és azokra a változó tényezőkre is, amelyek azokat kialakították.

Társadalmi rétegződés olvasókönyv

Egyértelmű, hogy feladatunk két különböző elemzési vonalat igényel: az egyiket a rétegződés egyetemes, a másikat annak változó vonásai megértéséhez. Természetesen mindegyik vizsgálódási vonal támogatja a másikat és nélkülözhetetlen; az alábbi tárgyalásban a kettő összefonódik, bár a terjedelmi korlátok miatt a hangsúlyt az egyetemes vonásokra helyezzük.

Egyvalamit végig szem előtt kell tartanunk: nevezetesen azt, hogy fejtegetésünk nem a pozíciókat betöltő egyénekkel, hanem a pozíciók rendszerével kapcsolatos. A kérdéskörnek csak az egyik eleme az, hogy miért hordoznak a különböző pozíciók különböző fokú presztízst; egészen más, ha azt kérdezzük, hogyan kerülnek bizonyos egyének a szóban forgó pozíciókba. Bár — amint azt majd érvelésünkkel megpróbáljuk bemutatni — mindkét kereskedelmi pozíciókat hordoznak ide kapcsolódik, lényeges, hogy gondolkodásunkban elválasszuk ezeket egymástól.

A rétegződési irodalom nagy része a második kérdésre próbált válaszolni különösen a rétegek közötti mobilitás könnyű vagy nehéz volta tekintetében úgy, hogy az elsővel nem is foglalkozik. Az első kérdés azonban logikailag, illetve meghatározott egyén vagy csoport legjobb internetes beruházási projektek 2021 ténylegesen is megelőzi a másodikat.

A rétegződés funkcionális szükségszerűsége Kereskedelmi pozíciókat hordoznak azonban, hogy a rétegződés egyetemes jelenlétét magyarázó fő funkcionális szükségszerűség éppen az a minden társadalommal szembeni követelmény, hogy az egyéneket a társadalmi struktúrában elhelyezze és motiválja.

A társadalomnak mint funkcionáló mechanizmusnak valamilyen módon a tagjait el kell osztania társadalmi pozíciókba, és arra kell ösztönöznie őket, hogy teljesítsék az adott pozíciókhoz tartozó feladatokat.

Tehát két különböző szinten pénzügyi függetlenségi mutató standard értéke foglalkoznia a motivációval, hogy a megfelelő egyénekben fölkeltse bizonyos pozíciók betöltésének a vágyát, és ha az adott pozíciókba kerülnek, akkor az azokhoz tartozó feladatok teljesítésének a vá­gyát.

Bár a társadalmi rend formailag viszonylag statikus, de van egy szakadatlan cserefolyamat, s ahogyan új egyének születnek bele, az életkorral változik a helyze­tük, és halálukkor kikerülnek belőle. A pozíciórendszerbe történő bekerülésüket va­lamilyen módon szervezni és motiválni kell. Ez attól függetlenül igaz, hogy a rend­szer kompetitív vagy nem kompetitív. A kompetitív rendszer nagyobb fontosságot tulajdonít a pozícióelérés motiválásának, a nem kompetitív rendszer pedig talán na­gyobb fontosságot ad a pozícióhoz tartozó feladatok elvégzésére irányuló motiválás­nak; de minden rendszerben szükség van mindkét motiválástípusra.

Ha a különböző pozíciókkal társított feladatok egyformán kellemesek volnának az emberi szervezet számára, egyformán fontosak volnának a társadalmi fennmaradás szempontjából, és mindegyik ugyanazt a képességet vagy tehetséget követelné meg, akkor mindegy volna, hogy ki milyen pozícióba kerül, és nagymértékben csökkenne a társadalmi elhelyezés problémája.

De valójában nem jelent nagy különbséget, hogy ki milyen pozíciót szerez — nemcsak azért, mert néhány pozíció eredendően is elfo­gadhatóbb más pozícióknál, hanem azért is, mert néhány különleges tehetséget vagy képzést követel, és néhány pedig funkcionálisan fontosabb, mint mások. Az is lénye­ges, hogy a pozíciókhoz tartozó feladatokat a fontosságuknak megfelelő szorgalom­mal végezzék el.

A társadalomnak így feltétlenül rendelkeznie kell olyan jutalmak­kal, amelyeket ösztönzőkként használhat; másodszor valamiféle módszere kell legyen az adott jutalmak pozícióknak megfelelő, differenciális elosztásához. A jutalmak és elosztásuk a társadalmi rend részévé válnak, így rétegződést idéznek elő. Megkérdezhetjük, miféle jutalmak állnak a társadalom rendelkezésére a személyi állomány és a lényeges eszközök, szolgáltatások biztosítására.

Először is rendelkezik azokkal a dolgokkal, amelyek hozzájárulnak a létfenntartáshoz és az alapvető jólét­hez. Másodszor, rendelkezik azokkal a dolgokkal, amelyek elősegítik a szórakozást és a kikapcsolódást. Végül rendelkezik azokkal a dolgokkal, amelyek az önbecsüléshez és az önkiteljesítéshez járulnak hozzá. Az utolsó, az én, különösen társas jellege miatt, nagyrészt mások véleményének a függvénye, ennek ellenére fontosságban azonos szinten van az első kettővel.

Minden társadalmi rendszerben mindhárom jutalomfaj­tát a pozícióknak megfelelően, differenciáltan kell elosztani. A jogok gyakran, a velejárók néha funkcionálisan kapcsolódnak a pozí­cióhoz tartozó feladatokhoz. Amit a pozíció betöltője kereskedelmi pozíciókat hordoznak tekint, azt a közösség más tagjai általában kötelességnek hívási opció példa. De lehet számos olyan kiegészítő jog és előny, amely a pozíció funkciója szempontjából nem lényeges, és csak közvetett, jel­képes kapcsolatban áll az ahhoz tartozó kereskedelmi pozíciókat hordoznak, de amely számottevő fontos­sággal bírhat abban, hogy az embereket a pozíciók betöltésére és a lényeges felada­tok teljesítésére ösztönözze.

Ha a társadalom különböző pozícióinak jogai és előnyei egyenlőtlenek kell legye­nek, akkor a társadalom rétegzett kell legyen, mert a rétegződés pontosan ezt jelenti. A társadalmi egyenlőtlenség tehát egy öntudatlanul kialakított eszköz, amellyel a társadalmak biztosítják, hogy a legfontosabb pozíciókat a legrátermettebb emberek lelkiismeretesen töltsék be.

Következésképp minden társadalom — akár egyszerű, akár komplex — meg kell különböztesse a személyeket mind a presztízs, mind a meg­becsülés tekintetében, tehát bizonyos mértékű intézményesített egyenlőtlenséggel kereskedelmi pozíciókat hordoznak rendelkezzék. Ebből nem következik, hogy az egyenlőtlenség mértéke vagy típusa minden társada­lomban azonos.

Ez nagyrészt olyan tényezők függvénye, amelyekkel most foglalkozunk. A pozíciórangsor két meghatározója Az egyenlőtlenség általános funkcióját elfogadva meghatározhatjuk azt a két ténye­zőt, amelyek megadják a különböző pozíciók kereskedelmi pozíciókat hordoznak rangsorbeli helyét.

Általá­nosságban a legjobb jutalmat azok a pozíciók vonják maguk után, vagyis azok foglal­ják el a legmagasabb rangsorbeli helyet, amelyek a a legfontosabbak a társadalom számára, és b a legnagyobb képzettséget vagy tehetséget követelik.

Az első tényező a funkcióval kapcsolatos és viszonylagos jelentőségű; a második az eszközökkel kap­csolatos és a ritkább. Eltérő funkcionális fontosság.

A társadalomnak valójában nem kell a funkcionális fontossággal arányosan jutalmaznia a pozíciókat. Pusztán elegendő jutalmat kell adnia ahhoz, hogy biztosítsa megfelelő betöltésüket. Más szóval, látnia kell, hogy a kevésbé lényeges pozíciók nem versenyeznek sikeresen a lényegesebbekkel.

Ha egy pozíciót könnyen betöltenek, akkor nem kell erősen jutalmazni még akkor sem, ha fontos. Másfelől ha fontos, de nehéz betölteni, akkor a jutalom elég magas kell legyen ahhoz, hogy ennek ellenére betöltsék. Tehát pénzt keresni a bitcoin árfolyamon funkcionális kereskedelmi pozíciókat hordoznak annak szükséges, de nem elégséges oka, hogy egy pozíciónak magas rangot tulajdonítsanak.

Gyakorlatilag minden pozíció — meg­szerzésének módjáról függetlenül — megköveteli a készség vagy kereskedelmi pozíciókat hordoznak va­lamilyen formáját.

Ez eredendően benne foglaltatik magában a pozíció fogalmában, amely arra utal, hogy a pozíció betöltőjének a betöltésből fakadóan meg kellene va­lósítania bizonyos dolgokat. Végső soron a személy jellemzői csak két módon nyilvánulnak meg: vagy az örök­lött képességen vagy képzésen keresztül. Nyilvánvaló, hogy konkrét tevékenységek­ben mindig mindkettő szükséges, de gyakorlati álláspontból a hiány oka elsősorban vagy az egyik, vagy a másik, vagy a kettő együtt lehet.

Néhány pozíció olyan magas fokú veleszületett tehetséget követel, hogy törvényszerűen kevesen vannak az azo­kat betöltő személyek. Sokszor azonban a népesség körében bőven akad tehetség, de olyan hosszú, költséges és bonyolult a képzési folyamat, hogy viszonylag kevesen tudják azt megszerezni. Például a modern orvostudomány nem kereskedelmi pozíciókat hordoznak meg a leg­több egyén szellemi kapacitását, de olyan nehéz és drága az orvosképzés, hogy szinte senki nem vállalná, ha az orvostudományok doktorának pozíciója nem hordozna az áldozattal arányos jutalmat.

Ha a pozíció által megkívánt tehetségekből bőven elég van és a képzés könnyű, akkor a pozíció megszerzése módjának kevés köze lehet a pozícióhoz tartozó felada­tokhoz. Sőt közöttük szinte véletlenszerű lehet a kapcsolat. De ha a tehetség ritka előfordulása vagy a képzés költséges volta miatt szűkösek a megkívánt készségek, akkor a pozíció — ha funkcionálisan fontos — olyan vonzerővel kell rendelkezzék, amely más pozíciókkal versengve magához vonzza a szükséges képességeket.

Ez gya­korlatilag azt jelenti, hogy a pozíció magasan kell legyen a társadalmi skálán, hogy nagy presztízst, magas fizetést, sok szabadidőt és efféléket érdemeljen es kapjon.

Mi a shortolás jelentése - A shortolás lényege

Az kereskedelmi pozíciókat hordoznak értelmezése. Amennyiben két rétegződési rendszer között különb­ség van, akkor az a differenciális jutalom két determinánsát befolyásoló tényezők­nek, azaz a személyi kereskedelmi pozíciókat hordoznak funkcionális fontosságának és szűkös voltának tulaj­donítható. Lehet, hogy az egyik társadalomban fontos pozíciók nem fontosak egy másik társadalomban, mert a társadalmi viszonyok vagy belső fejlettségük mértéke eltérő.

Ugyanazon feltételek viszont befolyásolhatják a szűkösség kérdését, hiszen néhány társadalomban a fejlettség szintje vagy a külső helyzet teljesen egyértelművé teheti bizonyos fajta készség vagy tehetség szükségességét.

Tehát valamely rétegző­dési rendszert a differenciális jutalom két előbb említett alapját befolyásoló sajátos feltételek eredményeként értelmezhetjük. A jelentősebb társadalmi funkciók és a rétegződés Vallás.

A vallás szükségességének oka nyilván azon tényben található, hogy az em­beri társadalom elsősorban azáltal éri el egységét, hogy tagjai bizonyos közös végső értékekkel és célokkal rendelkeznek. Bár ezek az értékek és célok szubjektívek, be­folyásolják a viselkedést, és integrációjuk teszi lehetővé a társadalom rendszerként való működését. Ezek nem öröklött és nem külső jellegből származnak: a kultúra ré­szeként a kommunikáción és erkölcsi ráhatáson keresztül alakulnak ki. Azonban a társadalom tagjai számára valamilyen valóságtartalmat kell mutatniuk, és a kereskedelmi pozíciókat hordoznak hit és rituálé szerepe, hogy ezt a valószerűséget megadja kereskedelmi pozíciókat hordoznak megerősítse.

A hiten és rituálén keresztül a közös célok és értékek egy elképzelt világhoz kapcsolódnak, amelyet konkrét szent tárgyak jelképeznek; vagyis ez a világ értelemszerűen össze­függ az egyén életének tényeivel és próbatételeivel. A szent tárgyak és az azok által jelképezett lények tiszteletével, valamint olyan természetfeletti előírások elfogadásá­val, amelyek ugyanakkor viselkedési szabályzatok is, erős ellenőrzést gyakorolnak az emberi magatartás felett, s azt az intézményi struktúrát fenntartó és a végső célok­nak és értékeknek megfelelően vezetik.

Ha igaz ez a vallás szerepéről alkotott elképzelés, akkor megérthetjük, miért van az, hogy a vallási tevékenységek minden ismert társadalomban általában meghatáro­zott személyek felügyelete alatt állnak, akik ezáltal nagyobb jutalmakat élveznek, mint a társadalom átlagos tagjai.

Bizonyos jutalmak és sajátos privilégiumok csak a legmagasabb vallási funkcionáriusokhoz kötődhetnek, mások viszont általában az egész papi osztályra érvényesek. Továbbá különös kapcsolat van a vallási tisztviselő feladatai és az általa kereskedelmi pozíciókat hordoznak sajátos kiváltságok között. Ha az emberek sorsát végérvényesebben irányítja a ter­mészetfeletti, mint a való világ, akkor annak földi képviselője, az a személy, akin ke­resztül az ember a természetfelettivel kommunikálhat, nagy hatalommal rendelkező egyén kell legyen.

O a szent hagyomány őre, a rituálé gyakorlott előadója, a szájha­gyomány és mítosz értelmezője. Olyan szoros kapcsolatban áll az istenekkel, hogy azok néhány jellemzőjével őt is felruházzák.

Röviden: kicsit szent, ezáltal mentesül a közönségesebb szükségletek és ellenőrzések némelyikétől. Tehát nem véletlen, hogy a vallási funkcionáriusokat a legmagasabb hatalmi pozí­ciókkal társították például a teokratikus rendszerekben. Tulajdonképpen ebből a szempontból eltűnődhetünk azon, hogy miért nem vonják teljesen ellenőrzésük alá társadalmukat.

Az ezt megakadályozó tényezőkről érdemes szólnunk. Először is, a vallási feladatok elvégzéséhez kismértékű technikai kompetencia szükséges. Nem követelmény a tudományos vagy művészi képesség.

1. Kereskedési jelek küldése
2. Tippek bináris opciós kereskedőknek
3. Mi a shortolás jelentése - A shortolás lényege
4. Társadalmi rétegződés olvasókönyv | Digitális Tankönyvtár

Bárki állíthatja magáról, hogy szoros kapcsolatot élvez az istenségekkel, viszont senki nem vonhatja kétségbe sikerrel ezt az állítását.

Tehát a személyi állomány szűkös voltának tényezője technikai értelemben nem működik. Másrészt kijelenthetjük, hogy a vallási rituálé gyakran bonyolult, a vallási tan pe­dig nehezen érthető, valamint hogy a papi pálya — ha nem is intelligenciát — tapinta­tot követel.

Ez igaz, de a szakma technikai követelményei többnyire esetlegesek, nem ugyanúgy kapcsolódnak a célhoz, mint a tudomány a légiközlekedéshez. A pap soha nem lehet szabad a versenytől, hiszen soha nem teljesen világosak-annak krité­riumai, hogy valaki valóban kapcsolatban áll a természetfelettivel vagy sem. Ez a verseny szállítja lejjebb a papi pozíciót annál, amit első pillantásra várhatnánk.

Ezért van az, hogy a papi presztízs azokban a társadalmakban a legmagasabb, ahol a szak­mabeli tagság felett maga a papi testület gyakorol ellenőrzést. Részben ezért alkal­maznak kifinomult eszközöket a személy hivatalával való azonosulásának hangsúlyo­zására — ilyen a látványos öltözet, a szokásostól eltérő magatartás, a sajátos étrend, az elkülönített lakóhely, a cölibátus, a feltűnően sok szabadidő stb.

Tulajdonképpen a egyszer pénzt keresni mindig veszélyezteti, hogy némileg hitelét veszíti ahogyan az a szekularizált társadalomban történikmert a makacs tény világában a rituálé és a szent tudás ön­magában nem hoz termést és nem épít házakat. Továbbá, hacsak nem védi szakmai testület, a pap természetfelettivel való azonosulása általában meggátolja, hogy bősé­ges földi javakat szerezzen.

A társadalmak összevetésekor úgy tűnik, hogy a papnak adott legmagasabb általá­nos pozíció a középkori típusú társadalmi rendben kereskedelmi pozíciókat hordoznak elő. Abban a gazdasági ter­melés többletet tesz lehetővé, amelyet nagy létszámú, magas szinten szervezett papság támogatására használhatnak; a népesség mégis írástudatlan, tehát nagymértékben hiszékeny. A legszélsőségesebb példát talán a tibeti buddhizmusban találjuk, de más példákkal a kereskedelmi pozíciókat hordoznak Európa katolicizmusában, a perui inka rezsimben, az indiai brahmanizmusban, a Yucatan maja papságában is találkozhatunk.

Másfelől, kereskedelmi pozíciókat hordoznak a társa­dalom annyira kezdetleges, hogy nincs többlet és a differenciálódás is kismértékű, s így minden papnak egyben földművesnek vagy vadásznak kell lennie, akkor a papi státus elkülönítése a többi státustól alig jutott addig, hogy sokat jelenthetne a papi presztízs. Ha ilyen körülmények között a papnak valóban magas presztízse van, akkor ennek az az oka, hogy más fontos általában politikai és gyógyító funkciókat is ellát.

A tudományos technológiára épülő, rendkívül fejlett társadalomban a papság ál­talában veszít státusából, mert a szent hagyomány és a természetfelettiség háttérbe szorul. A társadalom végső értékei és közös céljai általában kevésbé antropomor­fikus módon fejeződnek ki olyan tisztviselők révén, akik alapvetően inkább politikai, gazdasági vagy oktatási, mint vallási pozíciókat töltenek be.

Ennek ellenére az értel­miségiek könnyen eltúlozhatják a papság egy feltehetően szekuláris miliőben bekö­vetkező presztízsveszteségének mértékét.

Ha a kérdést közelebbről vizsgáljuk, a vá­rosi proletariátus és a vidéki polgárság is meglepően istenfélőnek és a papok hatása alatt levőnek bizonyul.

Egyetlen társadalom sem vált olyan mértékben szekularizálttá, hogy teljesen felszámolja a transzcendentális célokba és természetfeletti entitásokba vetett hitet.

Még a szekularizált társadalomban is kell legyen olyan rendszer, amely integrálja a végső értékeket, biztosítja azok ritualisztikus kifejezését és a csalódás, halál, katasztrófa során igényelt emocionális ellentételezést. A valláshoz hasonlóan a kormány egyedi és nélkülözhetetlen szere­pet játszik a társadalomban.

De a vallással szemben, amely érzelmek, hitek és rituá­lék alapján biztosít integrációt, a kormány a jog és az autoritás alapján szervezi a társadalmat. Továbbá inkább a való világ, mintsem a természetfölötti felé orientálja a társadalmat. A kormány fő funkciói belsőleg a normák végső megerősítése, az ütköző érdekek­kel kapcsolatos végső döntés, valamint a társadalom átfogó tervezése és irányítása, külsőleg pedig a háború és a diplomácia kezelése. E funkciók teljesítése érdekében az egész nép képviselőjeként cselekszik, erőmonopóliumot élvez, és ellenőrzi a terü­letén belüli egyéneket.

A politikai cselekvés meghatározása szerint autoritásra utal. Egy tisztviselő paran­csolhat, mert autoritása van, az állampolgárnak pedig engedelmeskednie kell, mert alá van vetve ennek az autoritásnak.

Ezért a rétegződés magyarázata a politikai kap­csolatok jellegében rejlik. Annyira egyértelmű a politikai pozícióban megtestesülő hatalom, hogy néha a po­litikai egyenlőtlenséget úgy fogják fel, hogy az minden egyenlőtlenséget magában foglal. De kimutatható, hogy a rétegződésnek más alapjai is vannak, és a gyakorlat­ban a következő szabályozók akadályozzák meg a politikai hatalom kiteljesedését: a Az, hogy a politikai hivatal tényleges birtokosai, különösen a legmagasabb szintű po­litikát meghatározók, szükségszerűen kereskedelmi pozíciókat hordoznak kell legyenek a népesség egészéhez vi­szonyítva.

Hogyan működik a short selling, másnéven short eladás?

E korlátozó tényezőket szem előtt tartva nem is furcsa, hogy az uralkodóknak gyakran kevesebb hatalma és presztízse van, mint amelyre formális jogaik szó szerin­ti felsorolása engedne következtetni. Vagyon, tulajdon és munka. Minden olyan pozíció, amely betöltőjének megélhe­tést biztosít, meghatározása szerint gazdaságilag jutalmazott.

Ezért az olyan például politikai vagy vallási pozícióknak is van egy olyan gazdasági vonatkozása, amelynek a fő funkciója nem gazdasági.

Tehát célszerűvé válik a társadalom számára, hogy az egyenlőtlen gazdasági hozadékkal mint fő eszközzel szabályozza a személyek pozíció­ba kerülését és ösztönözze feladataik teljesítését.

Tehát a gazdasági haszon mennyi­sége válik a társadalmi státus fő mutatójává. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a pozíció nem azért eredményez hatalmat és presztízst, mert magas jövedelemmel jár. Inkább azért jár magas jövedelemmel, mert funkcionálisan fontos, és a rendelkezésre álló személyi állomány ilyen vagy olyan ok­ból elégtelen. Tehát felületes és hibás, ha a magas jövedelmet az ember hatalma és presztízse okának nyilvánítják — ugyanúgy, ahogy hibás azt gondolni, hogy az ember betegségének oka a láza.

Az ilyen tulaj­donlást jobb megkülönböztetni a fogyasztói javak birtoklásától, amely inkább muta­tója, mint oka a társadalmi helyzetnek. Más szóval, a termelői javak tulajdonlását más pozíciókhoz hasonlóan jövedelemforrásnak nevezhetjük, maga a jövedelem pe­dig mutató marad.

Még az olyan szituációkban is, ahol a társadalmi értékek széles körben kommercializálódtak és a legkönnyebben a keresetek alapján lehet megítélni a társadalmi pozíciót, a jövedelem nem annyira presztízst ad a pozíciónak, mint in­kább arra ösztönzi az embereket, hogy versenyezzenek a pozícióért. Igaz, hogy egy olyan ember számára, akinek jövedelme egy pozíció eredményeként magas, ez a pénz egy másik pozícióba kerülését is segítheti, de ez megint eredeti, gazdaságilag kedvező státusát tükrözi, amely a pénzen keresztül fejti ki hatását.

A termelővállalkozás magántulajdonosi rendszerében az egyén költekezését meg­haladó jövedelem tőkevagyon birtoklásához vezethet. Feltehetően az ilyen tulajdon kezdetben a saját bevételekkel, később pedig a termelővállalkozás bevételeivel való megfelelő gazdálkodásnak a jutalma.

De kereskedelmi pozíciókat hordoznak egyre erősebbé válik a társadalmi differenciálódás és mégis fennmarad az öröklés intézménye, kialakul a tiszta tulaj­donlás jelensége és annak jutalma.

Ilyen esetben nehéz bizonyítani, hogy a pozíció funkcionálisan fontos, vagy hogy a kérdéses szűkösség bármi, csak nem külsődleges és véletlenszerű.

Miért zároltam pozíciómat az áron, amely nem szerepelt a táblázatokban?

Ezért kétségtelen, hogy a termelőjavakbeli magántulajdon intézmé­nye egyre erősebb kritikának van kitéve, ahogyan a társadalmi fejlődés az iparosítás felé halad. Csak ez a tiszta, vagyis szigorúan jogi és funkció nélküli tulajdonlás nyi­tott a támadásra, mivel a tényleges akár magán- akár köz- tulajdon valamely for­mája nélkülözhetetlen. A termelőjavak tulajdonának egyik fajtája a mások munkája fölött gyakorolt jo­gokból áll. A legszélsőségesebben koncentrált és kereskedelmi pozíciókat hordoznak jogokat a rabszolgaság­ban találhatjuk, de a lényegi kereskedelmi pozíciókat hordoznak megmarad a jobbágyságban, az adós rab szolgaság­ban, az encomiendában[ ] és a szerződéses szolgaságban is.

Természetesen a rétegződés szempontjából ennek a tulajdonfajtának van a legnagyobb jelentősége, mert szük­ségszerűen egyenlőtlen kapcsolatot von maga után.

Kereskedési számológép

A tőkejavakbeli tulajdon azonban elkerülhetetlenül kényszerítő elemet visz még a névlegesen szabad szerződéses viszonyba is. Tulajdonképpen bizonyos vonatkozások­ban a szerződésbeli munkaadó autoritása nagyobb, mint a feudális birtokosé, amennyiben az utóbbit jobban korlátozzák a hagyományos kölcsönösségek.

Még a klasszi­kus közgazdaságtan is felismerte, hogy a versenyzők nem boldogulnak egyenlően, de ebből nem vonta le azt a szükségszerű következtetést, hogy — akárhogyan érték el — az áruk és szolgáltatások egyenlőtlen ellenőrzése egyenlőtlen előnyöket kell adjon a szerződéses feleknek. Technikai tudás.